18. Fejezet

FIGYELEM!! A MOSTANI FEJEZET +18-t TARTALMAZ.
CSAK AZ OLVASSA AKI BÍRJA! EGYÉBKÉNT MEG KIHAGYHATÓ RÉSZ.
Sziasztok drága olvasóim! Sajnos ez az Augusztus ilyen. Az egész nyaram unalmas volt, de az elmúlt hetekbe sűrítődött minden, szóval egy másodpercem sem volt megírni az új részt.
Ez ilyen romi nyálasra sikerült, de már rég vártam, hogy ilyet írhassak.
Remélem nem köveztek meg, kíváncsi lennék a véleményetekre. Kérlek komizzatok, vagy írjatok chatben.
Nemsokára 7000!!
Üdv Sonja

 

Álmatlanság  

 

Mennyi idő kell ahhoz, hogy elfelejtsük a gondokat? 
Az utóbbi hetek eseményei gyötörtek minden éjszaka. A fejemben lévő gondolatok csak ezzel törődtek. Mennyi idő kell, hogy valakit eléggé megismerjünk? Egyáltalán meglehet ismerni valakit? Talán... Rájöttem, hogy én nem ismerem még a szerelmem. Nem tudom mi járhat fejében.
Nem tudom, ő mennyire mélyen érez irántam..
Gyötörnek az álmok. Jók, és rosszak együtt. Legalább tudom, ki véd meg tőlük..

 -Andrea. Már megint az életedet mondogatod magadnak, hátha megsajnál valaki, és megfilmesíti? - Kérdezte Leo, aki éppen hajammal játszott. Az ölében ültem. Egész nap az intézetbeli szobájában ücsörögtünk, és főképp nem csináltunk semmit.
-Már gondolkozni sem szabad?
-Nem picim. - Húzta meg szőke tincsemet.
-Mi lenne, ha csinálnánk is ma valamit?
-Mire gondolsz? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Arra. - Akadtam meg. - Menjünk bulizni. Táncolni. Berúgni. Akkor talán nem agyalnék annyit.
-Nem ellenzem az ötleted. Sőt. - Lopott egy csókot arcomra. - Kifejezetten tetszik. -
Ellökte magát tőlem és berohant a gardróbjába akár egy óvodás.
-Megijesztesz, mikor ilyen vagy. És nem sokszor voltál ilyen, de jól áll a hülyeség. - Kiabáltam oda neki, mert már vártam, hogy miben ügyködik. Vagy öltözik...

*****

Egy La Lobera nevű helyett néztem ki. Egyeseknek fusztráló lehetett a sok jelkép, ami a falakat díszítette, de nekem pont e miatt tetszett meg a hely. Különlegesnek éreztem.

Beléptünk a bárba, és megpillantottam a hatalmas táncteret, ami színültig tele volt táncoló fiatalokkal. Kíváncsian nyomtam magam bele a tömegbe fittyet sem hányva Leora.
Imádtam táncolni, még ha nem is voltam egy tehetség. A lábaim ösztönösen jártak a zene lüktető ritmusára. Akár az autóban, egy metróban, vagy az után. A ritmus mindig is bennem volt.
Talán a harcnál is tudnám használni? Így hát beljebb haladva a tömeg felé, elkezdtem vad idegenekkel táncolni. Voltak férfiak, és nők egyaránt. És még csak nem is ittam..

Zene

  Egy meleg kezet éreztem a derekamon végig siklani. Már fordultam meg, hogy Leo szemébe nézzek, de nem ő volt. Annál inkább Ethan volt a vérfarkas.

-Te meg mi a fenét művelsz? - mondtam zilálva.
-A bátyámmal jöttem ma este ide. Éppen megláttalak egyedül táncolni. - Ordította.
-És? - Néztem még mindig rá furcsán.
-Akarsz táncolni? Igazi táncparkett ördöge vagyok. - Mutatott egy Jackos mozdulatot, amire elnevettem magam.
-Hát. Mindjárt jön Leonardo is. - Húztam számat.
-Egy tánc. Úgy sem ismerünk itt senkit. - Mutatott a tömegre.
Megragadtam kezét és átpörgettem magam.
Egy újabb diszkó zene kezdődött és elkezdtem a saját béna mozdulataimmal rázni.
Ethan először furcsán nézett rám, mint aki nem erre számított volna. Végül ő is olyan bugyután táncolt mint én...
-Ti meg mi a józan fészkes fityfenét csináltok? - pontosan az orrom előtt állt meg Leo.
Lefagytam.. Mit mondjak neki? Nem jutott eszembe egy tini mentségszöveg. -Csak táncoltunk. - Lihegtem kifáradva.
-De még is hogyan? - adott egy pohár málnás vodkát. - Mindenki titeket néz, és legszívesebben én is letagadnálak titeket. Szörnyű ez a mozgás.
-Hát ide figyelj. Szerintem én jobban mozgok mint bármely csajszi ebben a helységben. Nem sértés. - Néztem egy mellettem álló nőre. - Azért kösz a véleményedet. Én így táncolok.
-Meg mutatom, hogy kell. - Ellökte Ethant, aki már is a bárpult felé haladt ledönteni pár alkoholos italt.
Leo megfordított és magához húzott. Két kezével csípőmet átkarolta. Inkább szorította.
Soha nem éreztem ilyen közel magamhoz. Nem tudom mióta vártam erre az érzésre.
Egyik lábát combjaim közé nyomta, és így ő diktálta az ütemet. Testünk egyszerre mozgott, mint akiknek még a szívverése is egyre ver. Akaratlanul is, de szétnyíltak ajkaim. Olyannyira éreztem magamon mintha... Mint mikor..
Így ringtunk a szám végéig, utána már engedte ismét cikis táncmozdulataimat. Locsolócső, hullám, John Travolta mozdulatok és egyéb.
A vérfarkas jött vissza ritmusra lépve. Láttam szemeiben, hogy már nem egészen józan.
Leo rosszallóan nézett rá, végül fittyet hányva oda engedte hozzám.
Én középre beszorulva, két férfi közé. Nem panaszkodhatom, mert másnak egy sem jut, de nem volt éppen álmaim legjobb percei.
Egyszer Leo fordított oda magához, csókra nyílt szájjal. Másodszorra Ethan simította végig kezeit csupasz bőrömön. Ha nem lennék józan, akkor arra sem jöttem volna rá, hogy két hím harcába csöppentem bele. A díj? Én voltam..

Valahogyan sikerült a két srác szorításából kivergődnöm, és kirohantam a friss levegőre.
 Leültem az ottani kőre, és próbáltam nem összezavaródni.
Leot még nem láttam ilyennek. Ahelyett, hogy beszólt, vagy megütötte volna, inkább hagyta hadd élvezkedjen rajtam a másik. Ez nem tetszett. Undorító volt inkább.

-Mit keresel itt kint? Van vagy öt fok. - Jöttek oda mindketten oda hozzám.
-Azt hittem már bent maradtok egymással smárolni. - Fintorodtam el.
-Tetszene mi? - mosolygott kajánul Ethan, amire ismét egy fintor volt válaszom.
-Kussolj kutya. Az este alatt amit éreztem csak, az a te bűzöd. Egy kicsit fogd be, és menj arrébb.
Na ez már Leo volt. Leo a köbön. És megnyugtatott.
-Nincs baj haver. - Tartotta kezeit megadóan, és arrébb lépett.
-Tudni akarod mi volt a bajom? - néztem ismét rá. Letérdelt hozzám, úgy nézett fürkészően szemeimbe. - Nem tetszett ahogy bent viselkedtél. Hagytad, hogy Ethan úgy nézzen rám aki levetkőztet a szemével. Egy barát nem hagyja ezt. Vagy azt vártad, hogy megpofozzam?
-Őszintén?
-Ha lehetséges. - Mondtam.
-Talán. Én sem tudom. Nem tudom, miért csináltam. Mintha nem én lettem volna. Nem érzékeltem, hogy neked nem tetszik. Mikor oda léptem hozzátok eléggé boldognak tűntél. Gondoltam megint csak barátokkal szerettél volna lenni.
-Nem! - Kiabáltam. - Csak veled akarok lenni. Nem érdekel más!
-Ennek örülök. Mostantól jobban figyelek a gondolataidra. - Nyomott egy csókot arcomra, és felhúzott.
Rám adta kabátját, és oda sétáltunk az egyedül ácsorgó Ethanhez.
-Ne haragudj, hogy elrontottam az estédet, de mi most megyünk. Minden rendben? - simogattam meg karját.
-Persze, csak akartam volna kérdezni, valamit tőled. Vagyis mondani, hogy. -
Kezdte volna, mikor Leo kacsintott, és elhúzott tőle.
-Szavad ne feledd! - Dobta oda neki, és már rohantunk is a metróra..

 *****

Az intézet zord bejáratán át mentünk végig Leo szobájáig. Síri csöndbe, hogy ne keltsük fel az éppen mély álmát alvó Johannát. Végül is éjjel kettő volt. Beléptünk a szobájába, így szóltam:

-Mit akarsz most tenni? - néztem rá úgy, mint aki megfullad a választól.
-Téged akarlak. Minden egyes porcikám azt kívánja, hogy véresre csókoljalak.
-Hát tedd meg. Most míg nem késő. - Lihegtem a fülébe.
Lassan közeledett hozzám, és kezeit mélyen testembe vájta.
Arcát hozzám nyomta és lassan ajkát ajkamhoz érintette. Puha és száraz volt. Csak éppen viszonoztam, az ajánlatát. Keze csípőmről felfele vándorolt, míg hátamnál fogva karolt át.
Most kicsit keményebben nyomtam csókjaimat. Szája pontosan mint egy védett övezet. Nem akarta, hogy behatoljak. Hát megragadtam haját, és szinte téptem kezeim között.
Halkan felnyögött a mozdulataimra, mire én ezt mondtam:
-Engedd! Kérlek. - Suttogtam.
Leo választ adva, lassan kinyitotta száját és lassan, meleg nyelve átcsusszant az enyémbe.
Mintha megállt volna az idő, körülöttünk. Az az érzés fogott el hirtelen, mintha bedrogoztam volna.
Azok a varázsgombák sem lehetnek ennyire erősek, amit most érzek.
Mindjárt felrobbanok.. Nyelvem egyre gyorsabban kapkodta a másik érintését. Éreztem, hogy Leo ugyan úgy kíván mint én őt, hát kezembe vettem az irányítást és megharaptam szája szélét.
-Ez nem volt elég. - Lihegtem. - Érints meg ahol csak szeretnél.
-Miért kínzol? - sóhajtott Leo egyet.
Kezei szép lassan simogatták csupasz bőrömet. Letolta pántjaimat, és lehúzta ruhám cipzárját.
A fehér ruhám úgy hullott lábaim közé mint egy leejtett pihe. Kiléptem hát az anyagból, és ott álltam Leo szemei előtt egy szál bőrszínű melltartóban és fehér tangában.
Szemei kitágultak és mintha még  el is csodálkozott volna a látványon ami előtte tárulkozott ki.
-Mi az még nem láttál női testet? - néztem furán rá.
-De. Te - akadt el. - Te annyira gyönyörű vagy. És szép, és okos, és elbűvölő. Kár lenne egy ilyen igaz gyöngyöt tönkre tenni. Nem akarlak tönkre tenni. - Mondta kétségbe esetten.
-Én akarom. Fogd már fel, hogy érezni akarlak. Most! - erősködtem és kezdtem elveszteni türelmemet.
-Ahogy én is. - Mondta halkan és puszikat nyomott vállaimra. Lassan ráérősen haladt felfele pontosan a nyaki ütőeremig. Elkezdte lassan szívni mire ismét belekapaszkodtam szőke fürtjeibe.
Egyszerűen nem bírtam tovább tartóztatni magam. Ellöktem magamtól és letéptem az ingét róla. A gombok szanaszét hullottak a földre, zörögve, elfojtva lélegzetünket. Csodálkozva rám nézett, és most már ő is minden korlátot szétrombolva nekem esett. Felkapott az ölébe és felültetett az asztalra. Vad csókok kísérelték a dolgokat. Szétnyitottam lábaimat és hagytam, hogy férfiassága hozzám nyomódjon.

zene

Nadrágját úgy szint letépve mint az állatok, úgy távolítottam el róla. Fekete boxer volt rajta.
Lenézett. Száját mosolyra csalta és ujjai szépen levándoroltak a fehérneműmhöz.
Velem ellentétben ő szép lassan húzta le lábaimon. Lehajolt, lehúzta lábaimról, és lerakta.
-Nem akarom ha ez nélkül mennél haza. - Letekintett a női domborulatomra, és kéjesen megnyalta száját. Elém térdelt, és fejét lassan hozzám nyomta. Melegséget éreztem, nyelve puha volt és lágy mint egy habcsók.

Miután végzett, fáradtan felállt, és ismét ölébe találtam magam. Most már magától cselekedve letolta gatyáját és elintézte a védelmet. Le lökött ágyára. Úgy tornyosult felém. Ismét megcsókolt és egyre közelebb éreztem, míg végül belém hatolt.. 

Tűzijáték. Így tudnám megfogalmazni az elmúlt 20 percet. Megérte várni. Megérte mert tudtam Leo ezt már szerelemből csinálja, és nem kényszerből.
Tudtam, hogy már nem csak holmi tanítványként néz rám. Tudtam legbelül, hogy ő is ezekre a percekre vágyott. Testünk egybeforrt immáron teljesen és ezt senki és semmi nem vehette el.
Ő már az enyém...