15. Fejezet

Vissza a kezdetekhez

 

-Mit is fogunk pontosan most csinálni? - kérdeztem Johannától.
-Kölcsön vesszük a bátyám motorját, és elmegyünk az Olasz Klávéhoz. - Mondta könnyedén.
-Mért is megyünk oda? - kérdeztem, mire gyilkos pillantással méregetett.
-Tudom, hogy jelenleg tudathasadásod van, de egy órája még tudtad. Ne játszd a hülyét. - Rótt le.
-Bocs. - Tartottam kezeimet megadóan. 

Így hát elvittük a motort az intézet mögötti raktárból, és útnak eredtünk egészen Nápolyig. Mert ott volt a klávé székháza. Hurrá.. Megkértük Paulo feleségét Antoanellát, hogy engedjen át minket egy portálon. Ez volt a munkája, csak nem éppen árnyvadászoknak. Így a portálon  keresztül jutottunk Róma városházától, Nápoly egyik külvárosáig. Motorral. Meg kell, hogy mondjam Johanna nem éppen a legjobb sofőr. Bár, már jártam rosszabbul is. Az embereknek obszcén látványt kelthettünk. Két fiatal nő, akik egymásba kapaszkodva ültek egy elég férfias, motoron, erotikusnak mondható pózban. Kicsit sem bámultak meg.. ÁÁ dehogy..

****

Persze, egy templom. Ki gondolta volna, hogy a klávé székháza egy templomban található. Ismét elárulta a világ, a démonvadászok nem túl okosak.
Mikor beléptünk az épület belsejébe, furcsa félhomály vett körül minket. Egy táblára volt írva. ---> Belépés csak daemon venatorok részére.
-Démonvadász. Mielőtt megkérdeznéd. - Pillantott rám.
-Juj. Valaki ma bal lábbal kelt fel? - viszonoztam nézését.
-Nem, csak ideges vagyok. Mindjárt körözött bűnözők leszünk.
Eme mondata után, megkerestük az ülés termet. Az idő 12.34. Négy perce megy a gyűlés. Pont jókor fogunk berontani. Pár másodpercig néma csöndbe hallgatózva simultunk az ajtóhoz, mire Johanna vett egy mély levegőt, és betört, úgy, ahogy senki sem merné. Mint egy bomba..

 

-Johanna Heronsdale! Édes lányom, akár egy őrült. Szerintem az anyád nem ilyen illetlennek nevelt. -Mondta egy kopasz, kövér, öreg "nagypapa".
-Maga, ne beszéljen az édesanyámról! Azok után, hogy a bátyám eltűnt, és maguk nem tesznek semmit. Mindannyian gyávák! - emelte fel kezét fenyegetően, és torkaszakadtából üvöltött.
-Lányom. Mi ez a viselkedés?! Nyugodj le, és mond el panaszaidat. - Egy másik férfi mondta, aki frissebbnek, fiatalabbnak tűnt a többinél.
-Nagyapa. Te csak maradj csöndbe! - ródta le az öreget. - Fogalmad sincs, milyen ez nekem, miután nem foglalkozol velünk. Teljesen magunkra vagyunk utalva. Leonardo eltűnt, és lehet, hogy soha nem látjuk. Maga Michael rabolta el, hogy terve részese lehessen. Szerintem Andrea tudja hol lehet. Bár ő nem emlékszik testvéremre, Michael tett az elméjére egy kis kaput. - Magyarázta.
-Mikor találtad ki ezeket? - néztem rá riadtan.
-Amíg jöttünk Nápolyba. Hasznos időtöltés a csend. - Kacsintott rám. -Szóval, Andrea elméjét, csak egy látó tudná megsemmisíteni. Vagyis nem az elméjét, hanem a kiskaput, ami elzárja Leotól. Miután elpusztítja a gátat, megtudjuk mire használja a bátyámat. Tökéletes terv. - Pecsételte meg tervét, egy hajdobálással. Tényleg okos, és jó tervet eszelt. Csak, hogy nem akarom, hogy az agyamba turkáljanak....-Én nem akarom. - mondtam ki, hangosan. - Már egyszer turkáltak a fejemben, és nem jött ki jól.
-És mi sem fogjuk végrehajtani. - Jelentették ki egyszerre.
-Na, ezért fogom beverni mindnyájatok orrát! - ezúttal, már üvöltött. - Nem hiszem el, hogy egy démonvadász bajban van, és talán az egész emberiség is, és ti nem akartok segíteni! - üvöltőtte.
-Szánalomra méltóak sem vagytok. Andreának még elnézem, mert azt se tudja, hogy Leo mennyire szereti. De ti? Mocskos fehér patkányok, szégyent hoztok mindenre ami teremtett titeket! Arra, hogy megvédjük az embereket, és a többi varázslényt! Ez a dolgunk. Ezért születtünk meg! Álljatok mellettem, és nem lesz világvége! - Arca kipirult, a kiabálásától.
-Igaz.. - kezdte nagyapja.
-Nem Lucius! Nem lesz az amit ő mond. Azok után, ahogy beszélt velünk. - Mondta az első kopasz. - Nem fogunk Michaelel szembeszállni. Túl erős, mi meg nem. Ő egyre növekszik, mi csökkenünk. Semmi esélyünk, vele szemben. Ez tény..
-Tény ide, vagy oda, de igazam van, és olyan nincs, hogy valakinek ne legyen gyenge pontja. És Michaelnek a kard a gyenge pontja. - Mondta barátnőm.
-Nem érdekel, hogy mit mondtok, társim. Az unokám a segítségemet kérte, és végre hajtom a feloldást. - Felém lépett, és egy határozott mozdulattal fejemre csapott.
-Mi a f*? - kiabáltam, de minden elsötétült...

Én szeretlek, és megakarlak védeni minden rossztól............Nem mész sehova!  - Engedj elmenni!..
Miért okos szoba?..........Nem táplálok irántad semmi érzelmet, de megígérem, hogy nem leszek szemét és nem hagyom, hogy egyedül nézz szembe a  világommal. Meggyőztél az előbbi tetteddel.  Segítek változni...................FRANCBA IS. KIBASZOTTUL BELÉD SZERETTEM!!.................
..............Ki az?....Ki az a Lio?........Megmentőd.........A megmentőd............

-Jézusom! - üvöltöttem fel. Egy asztalra fektettek az öregek. - Most már emlékszem! Tudom hol a kard! Tudom, hogy győzzük le Michaelt.
-Fantasztikus. - Csapta össze kezeit Johanna.

*****

Mindenre készen álltunk. Én, Johanna, és nagyapja, két vatikáni árnyvadász, és Paulo, mindnyájunk meglepetésére még Ethan a vérfarkas is elfogadta az ajánlatot. Megölni az arkangyalt.... Ha lehet olyat..
Sajnos, én nem ismertem senkit, aki jöhetett volna a csatába. Ezért megkértem Paulot, és Ethant jöjjön segítsen, azok után, amit én tettem Liliomért, na meg a másik  megakart ölni. Gond nélkül beleegyeztek, és Antoanella is. Nyitott nekünk egy portált, és teljes harci szerelésben indultunk el, a templomba. Ami Magyarországon volt... Hülye templomok. Mindig a templomok..