12. Fejezet

Haláltánc

 

Kinyitottam szemeimet. Erős alkohol szagot éreztem. Lenéztem a padlóra, és végig volt locsolva a padló, ami valakihez vezetett. Liohoz....
Megtörten, szárnyai véresen hevertek élettelen teste mellett. Szörnyű volt, így látni. Fájt így látni, bár én sem nézhettem ki jobban. Szemöldököm széle felrepedt, és így csurgott a vér végig arcomon. Megpróbáltam szabadulni a kötéstől ami testemet tartotta egy kerti székhez. Nem lesz nehéz szét törni az már tuti.... Szóval, az a terv, hogy szét töröm ezt a bóvli széket, és elhurcolom Liot. Jajjj.. Basszus. Nem fogom elbírni. Kell előtte egy erő rúna. Felálltam úgy, hogy a szék felemelkedjen, és levetettem magam a földre. A szék két felé tört, pont az ülepemnél. Kibujtattam kezeimet, és kivettem csizmámból az irónt. Elég nehezen, de végül megrajzoltam a jelet. Éreztem ahogy a szövetek megtöltődnek erővel, és sebem is begyógyul. Újult erővel közeledtem a földön nyöszörgő Liohoz. Nem is nézett rám, nem hallotta akciómat, még is hozzá szóltam halkan:
-Lio. Hallasz engem? - hajoltam fölé. - El kell tűnnünk innen, de gyorsan. Bármikor vissza jöhetnek. Kérlek gyere, állj fel. - kérleltem.
Lassan rám nézett, és némán bólintva hagyta, hogy felsegítsem. Egy halk nyögést halottam, mikor izmai megfeszültek felállás közben. Nagyon össze törhették...Már megbizonyosodva arról, hogy csak mi vagyunk itt, indultunk ki az ajtó felé. Mikor egy falból épülő ajtón jött valaki, halk ördögi nevetéssel.
-Tényleg, azt hiszitek, hogy elengedlek titeket? - mondta a sötét arcú idegen.
-Nekem úgy tűnt. - mondtam élesen.
-Akkor rossz a szemed kicsike. Nem véletlenül kötöztettelek meg. - ránézett a székre amit össze törtem. - Ügyes vagy. Nem kell ide végtelen erő.
-Ostoba az, aki kerti műanyag széket használ. - néztem még mindig nem látszódó arcára. - Gyere elő! Látni akarom a mocskos pofádat!! - ordítottam. És Lio csak görnyedten támaszkodott vállaimra, és remegett.
-Ejnye, ejnye kicsike. Micsoda beszéd stílus ez? - és előre lépett, pont egy fénysugárba az orrom elé. Annyira közel jött, hogy már undorodtam tőle. Vér, és valami földön kívüli illatot éreztem rajta amit még soha nem tapasztaltam.  Földönkívüli... Tudom ki ő.

-Szólíts csak Mikenak. - villantott egy ördögi mosolyt. 
-Büdös angyal! Még is, hogy tehetted ezt egy csillagszemű árnylénnyel? Szánalmas vagy, és szégyent hoztál a fajodra! - róttam le.
-Csitt Csitt. - dünnyögte. Megragadta Liot, félrelökte és így, az én kezemet ragadta meg.
-Ő már rég nem méltó tündér életére. Meg sem érdemli, hogy éljen. Te viszont. - nyalta meg száraz ajkát. - Te viszont fontos vagy, és többet jelentesz mint magad hiszed.
-Avass be kérlek. - rángatóztam erős szorításában.
-Szóval. Gondolom tudsz a kardról amit a te ravasz fajod rejteget. A végzet kardját. Az az enyém, és meguntam, hogy nem simogathatom esténként. Vissza fogom szerezni. - mondta kényesen.
-És? Ezért kellek én? - röhögtem már kínomba.
-Azért kellesz, mert az apád rejtette el a kardot, és mivel az apád még is csak az apád, valamilyen úton módon, biztos elárulta neked. Ezért szükségem van a pici elmédre. - bökött mutató ujjával a halántékomra. - Még régen mikor pisis voltál, apád mesélt erről arról, és végül kitöröltetett egy-egy s mást. Így hát beadok egy olyan szert amitől vissza jönnek a rúnákkal gyógyított buksid legsötétebb titkai.
-Szóval csak olvasni fog a gondolataimban? Ez nem nagy kérés. - vontam vállat.
-Csak amit pont megragadok, örökre elveszik. Talán elfelejted mit ettél tegnap. Egy személy, akár az apád akár Lio. Elfogod felejteni, és mivel én nagyon gonosz vagyok, és bosszúra éhes, ezt el is fogom venni tőled.
-Nem fogja. Maga angyal. - lenézően pillantottam rá. - A vérében van a szeretet.
-Már hosszú évek óta nincs. Mióta egy gonosz ember, pontosabban Lio nagyapja lemészárolt több mint 10.000 árnyvadászt az Olasz öblök partján. Nyilvános kivégzés volt. És miért? Mert tartozott a vámpíroknak, és mivel a vámpírok utálják az árnyvadászokat, így rájuk esett a választás, hogy szenvedjenek. Undorító. - fintorodott el, és egy könnyed mozdulattal belerúgott a földön görnyedő tündérbe.
- Jézusom. - akadt el lélegzetem. - De erről Lio igazán nem tehet. Nem ölheted meg azért amit egy rokona művelt. Tényleg szörnyű dolgot tett, de ez már sok. - magyaráztam. Nem törődve velem megfogott és bevezetett abba a szobába ahonnan kijött. Teljesen üres volt. Pár kék szer, amik egy kis körasztalon hevertek sorban. Középen egy szék, kötelekkel. Gondolom ide kerülök én.
És igen... Két csuklyás férfi vett át, és pont ahogy gondoltam. Leültettek a székre, és megkötöztek. Én hagytam. Nem erőlködtem, miért lenne értelme? Úgy sincs semmi amit elvehetnek tőlem és az agyamtól.
-Most ezt megiszod, és megpróbálsz alfába menni, hogy megtehessem amit mondtam.
-Rendben. - motyogtam, teljesen leragasztva a székhez.
Lenyeltem hát a kék löttyöt, és 10 percen belül már aludtam. Mélyen aludtam...

 

Andrea (dőlt betű) elméje mélyén* Beszél: Michael 

 

Szóval a kard. Lássuk csak hova rejtette apád a kard emlékét. Soha nem is láttam a kardot. Nem tudom, hogy néz ki, még azt is mondjam meg hova dugta el? Igen. Nézzük csak.
1998.
Látok egy hálószobát cuki rózsaszín pónikkal. Apád matat a szekrényedben, amin sok matrica van. Az volt a ruhás szekrényem. 4 éves voltam. Micsoda emlék ez puff. Igen, matat benne, de... Basszus csak egy ruhát vett elő neked. Az nekünk nem kell. Tovább...
2005.
Egy szülinapi buliról jössz haza. Apád teljesen ideg beteg, mert nem tudta hol vagy. Betuszkol a kocsitokba és mentek valahová. Micsoda gondolat menet. Zseni vagy angyalkám. Most száltatok ki a kocsiból. Egy templom Messiás felirattal. Messiás? Egy magyar templom Olaszországban? Érdekes. Erre emlékszem. Egy gyóntatóba vitt, a buli miatt. Nagyon sírtam ekkor. Ezt nyugodtan törölheted. Áh. Szóval egy rossz emlékedben dugta el. Látom, ott valami csillog a középen lévő oltáron. A jézus feszület felett egy... egy Kard. Igen. Megtaláltad. Most már felkeltesz? Még nem... Hoppá!?
2014.
Ki ez a szőke fiú? Látom ő is árnyvadász. Tűnj el azokból! MOST! Igeeen. Látom ő elég sok mindent tud. Szerintem azt is tudja, hol a kard. Támadt egy jó ötletem, és milyen helyes abban a napszemüvegben?! Az esküvőn mikor leütött, aztán szerelmet vallott. Milyen friss emlékek ezek, mintha tegnap történtek volna, nem úgy mint az apáddal történtek. Ejnye kicsike. Pedig mégis ő az apád. Csak nem? De,de. Korábban te is szerelmet vallottál neki, de ő vissza utasított. Asszem most, gonosz leszek. Miért? Mit akarsz tenni? Huss. Eltűnt. Ki?? A megmentőd..

 

Sziasztok! Hát itt az új rész. Tudom két hetet is kihagytam, de szerintem ez a rész kárpotol mindért! Csütörtökön jön az új rész. Remélem azt is így fogjátok várni. Na, és mit szóltok az új gonoszról? Vajon ki ő? Remélem ismeritek Tom Hiddlestont aki Loki szerepével szerzett hírnevet. Én imádom, és szerintem nagyon passzol a karaktere. Hát ennyi voltam. Puszi mindenkinek :*