2014. február 22., szombat

4. Fejezet

Küzdeni?
Kinek van erre energiája?

 Jacob

  -Szia. Bocsi, hogy ilyen korán hívlak de ráérsz ma? - kérdezte egy ismerős angol akcentusú hang a telefonomban. Ránéztem az órámra, és reggel öt óra volt.
-Honnan tudod a számomat? - forgattam szemeimet.
-Van egy húgom akinek megadtad. Nem emlékszel? - hangja meglehetősen gúnyos volt, de úgy ittam szavait mint másnapos a kávét.
-Tényleg. - Fogtam fejem. - Emlékezhettem volna rá. Elkérte a számomat még tegnap este.
-Pontosan. Szóval találkozzunk, egy óra múlva a belvárosi Trevi kútnál. Ne öltözz ki, gyere sportos cuccba. Csók. - És letette.
-ÖÖÖÖ...oké? - felpattantam az ágyamról, és elkezdtem turkálni a szekrényemben. Ne öltözzek ki? Ez meg mit jelent? Talán egy randi? - Remélem. - Sóhajtottam.
Kinéztem az ablakon, a nap nagyon sütött már, a fáknak levele erősen csillogott a szemembe.
Gondoltam valami lengébe kellene mennem. Hisz tréningezni fogunk, gondoltam..
Felvettem egy Nike sport melltartót, és sport gatyát. Rá egy kötött pulcsit.
Ha már együtt leszünk azért vissza fogottan de próbálkozok, hátha megenyhül.
Elköszöntem a házvezető nőtől, és elrohantam a metró állomásra. Két percre volt a háztól.
Furcsán éreztem magam eleve, de még mikor végig nézett minden egyes férfi, akkor mindig elöntött a pír, ami azért van mert nők vagyunk. Át mentem a belvároson és leültem a kút sarkára. Ezen a téren vagy ötezer ember megfordul naponta, de ma különösen kevesen voltak.Vártam és vártam...

-Helló! - lépett oda hozzám Leo aki nem éppen tréning cuccba volt.

-Te miért vagy ilyen elegáns? - néztem rá.
-Mert nekem nem kell tréningeznem, csak neked. - Húzott egy széles vonalat a szájára. - Megtanítok mindent amit tudok, és ennyi, de ehhez jó sok idő kell. Kezdésnek most elmegyünk valahova. - Megfogta a kezemet,és vezetett. Azt se tudtam merre, mert elöntött a rózsaszínű köd ami a lányok mumusa. Keze érintése annyira megbizsergetett, amit nagyon rég nem éreztem. Olyan puha volt, és selymes milyen kéz krémet használhat, hogy olyan mint egy baba popsija.? Talán máshol is ilyen...
-Andrea? Andrea?? - kiabálta nekem mire észbe kaptam.
-Tessék? - kérdeztem.
-Mire gondolsz ennyire elmélyülten? Amúgy megjöttünk. - Körbe néztem. Egy öt csillagos szállodában lehettünk, fogalmam sem volt, hogy itt mi keresni valónk van.
-Miért jöttünk ide? - kérdeztem. - Már értem miért öltöztél így. Viszont, én nem illek ide.- Jöttem rá a dolgokra.
-Igen emiatt, hogy be jussunk, meg mert itt van a titkos edző, és okos termem.
-Okos terem? - nevettem el magam.
-Igen. Be mész és addig nem mész ki amíg okos nem leszel. Még vécére sem. - Kacsintott rám.
Megint elkezdett ráncigálni, felmentünk három emeletnyit, és egy 13-as számú szobát nyitott ki.
-Titkos szoba. Senki nem látja csak az árnylények.
-Király. - mondtam.
Kinyitotta az ajtót és beléptem szorosan mögötte. Furán sötét volt, és zavart, hogy nem láttam semmit. Az ajtó mögött volt egy kapcsoló, azt megnyomta és lö világosság.
-Most itt fogunk lenni. Először is olvasgatunk. - Mondta.
-Mit fogunk olvasni? - kérdeztem miközben leültetett egy kerek asztal egyik szélére ami tele volt könyvekkel. - Honnan van neked ez a sok könyv? Talán loptad őket? - néztem rá furán.
-Dehogy. Megőrültél? Gyűjtöttem, apám is gyűjtötte apám apjának apja is gyűjtötte még a Viktoriánus kori Angliából hozattam ide őket. Most veled szeretnék megosztani egy történetet, az árny világ keletkezéséről. Később majd mást is olvasunk, de egyenlőre a kezdéshez jó ez is.
-Vagyis a varázs teremtmények? - néztem rá.
-Inkább árnylények okés? - a legfelső könyvet megfogta és kinyitotta pontosan az első oldalon.
-Szóval.. - Kezdte.

Még Krisztus idején élt egy Michael nevű arkangyal. Nála volt a végzet kardja,amivel segítette Istent,hogy legyőzhesse a gonoszt,és védelmezze a jót,de Lucifer és szolgái ellopták a kardot amivel új fajokat akartak létrehozni,hogy le igázhassák az angyalokat és egyéb jó lelkű teremtményeket.
Lucifer terve sikerült. Az arkangyalt elcsábította egy alakváltó sötét angyal,és így ellopták a kardot tulajdonosától. Lucifer leghűbb szolgája Virgillius felvágta bőrét a kardal és egy kehelybe csorgatta vérét amiben a gonosz akart előtörni.A terv sikerült. Már csak annyi kellett,hogy egy szűz vérét adja az új fajokhoz. Így létrejöttek az éj gyermekei (vámpírok), a csillagszeműek (tündérek), hold fiai (vérfarkasok), a metamorfok (alakváltók), és a többi faj..
Az árnyak elsőnek a pokolban éltek de nem bírták Lucifer környezetét fel akartak törni,és úrrá lenni urukon.. Angyalok akartak lenni... Jó tevők..Ám Lucifer felesége Amatis,hogy ellent mondjon ördög férjének ellopta a végzet kardját és eldugta az emberek világába. Rábízta az angyalok gyermekeire az árnyvadászokra,hogy soha,de soha ne kaparintsa meg a gonosz eme kardot ami elpusztítaná az egész világot,hiszen jogos tulajdonosa Michael aki azóta örök kárhozatra lett ítélve. Bosszút követel az alvilágtól és elakarja pusztítani. Ehhez csak annyi kell, elcsábítani az árnyvadászokat,hogy mondják el hol van a kard...
Azóta mondjuk: Szavadat ezer árny rejti. (
Mille coria in umbra tua.)
-Nos? Hogy tetszik? - nézett fel a könyvből.
-Ez tényleg igaz? Tényleg létezik a kard? - kérdeztem.
-Persze. Akkor nem hinne benne minden egyes nem ember. Ők csak buta filmekben hisznek és könyvekbe amiket unalmukban írogató kövér nők írnak.
-Kussolj. Azok a könyvek igen is jók. - Háborodtam fel, hiszen én is imádójuk vagyok.
-A naiv unalmas embereknek, de most nem akarok veled vitázni. Inkább gyere.. - és megfogta ismét a kezemet és átvezetett egy másik szobába ahol sok, sok eszköz volt.
-Úgy döntöttem az előző pár nap hatására kell neked valami amivel tudsz gyakorolni. Tegnap este csináltam is valamit. - Elővett egy szekrény fiókjából valamit...


-Ez a  kulcs féle izé? - néztem rá teljesen meglepődve. Nekem csinálta? Csak az enyém és nem másé... - Igen. A neve irón. Neked készítettem. - Gondoltam.. - Nos, nagyon szép lett, és köszönöm. - Mondtam neki.
-Menned kéne. Még elkésel a munkából. - Elhalkult és lassan közelebb jött. Éreztem a leheletét, és ahogy kék szemeivel rám meredt.
-Nem is.. Jézus tényleg. Túlórát vállaltam. - Jutott eszembe. - Induljunk.
-Te mész, én még itt maradok. Ha az irónodnak azt mondod, vezess így ki fogsz jutni a szállodából csak hagynod kell, hogy ő irányítson. - Magyarázta.
-Látlak még ma?
-Lehet. Majd még meglátom.
Megfordultam és elindultam az ajtó fele, hogy ki mehessek az "okos teremből", mire az ajtó becsukódott pont az orrom előtt, majdnem azt oda vágva.
-Azt hitted, hogy csak úgy elengedlek? - mondta a hátam mögül mély csábító hangon.
-Nagyon úgy tűnt. - Kapkodva kerestem a levegőt, mert éreztem a keze belesiklik az enyémbe.
-És most elmegyünk futni, egy parkba, és délután elmegyünk az itteni étterembe egy jót enni, és ismerkedni. - Gyorsan megváltoztatta a véleményét..
-Még is kikkel akarunk mi ismerkedni? - kérdeztem.
-Hát az árnylényekkel! - szeme összeszűkült mint a sólyomé, aki mindjárt rá vetődik a zsákmányára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése